Sokszor került homokszem abba a bizonyos élet gépezetbe. A sportolók élete olyan, mint egy cég élete. Sok párhuzamot lehet vonni. Vannak célok, stratégiák, technikák, edzők, társak és mindennek jól kell együtt működnie. Az igazi kérdés az, hogy mitől, kitől fog jól működni és a siker eljön-e, vagy homokszem kerül a gépezetbe.
Tudjuk, hogy mindenről a cég és a brand, azaz a vállalkozás sikere jut eszünkbe. Pont ez a cél, hogy jobbak legyünk, minden nap.
Te tudnál tanácsot adni egy vívónak, aki az aranyéremért vív, 14-9-re vezet, és egyszer csak leblokkol? Mit tennél, ha az ellenfél elkezd felzárkózni, és pár másodperc alatt 14-12-re csökken az előnye?
A legtöbben – köztük én is –, kapásból több dolgot is felsorolnak. Cseréljen kesztyűt, vagy kardot! Kösse meg a cipőjét! Játssza el, mintha valami technikai problémája lenne az érzékelőjének!
Csináld máshogy
Csináljon valamit – bármit! –, amivel kizökkentheti az ellenfelét a pozitív szériából, és főleg saját magát visszazökkentheti a normál kerékvágásba! Hiszen ha el tudott jutni 14-9-ig, akkor egyértelműen az a normális menete a dolgoknak, hogy ő szerez több pontot, mert ő a jobb vívó. Ő a bajnok, csak egy homokszem került a gépezetbe. Ezt a homokszemet kell csupán eltávolítani, és máris visszaáll a dolgok természetes menete.
A Te cégednél milyen homokszemek kerülnek a gépezetbe? Mikor mérted fel utoljára?
Lásd a problémát
Fontos tudni, látni, hogy pontosan mi a probléma? Szükség van arra, hogy az, aki tanácsot ad, teljes mértékben tisztában legyen a szituációval, a szabályokkal, a lehetőségekkel, az ellenfél gyengéivel, vagy éppen a saját versenyzője képességeivel? Ebben az esetben nem.
Itt elég az, ha egyszerűen előidéz valami apró változást, ami megváltoztatja a helyzetet. Hiszen az előbb felsorolt tanácsok sem szakmai jellegűek voltak, és mégis jó néhányan laikusként is kapásból tudtunk felsorolni párat.
Felkészülni és jól lenni
Természetesen nem azt állítom, hogy az ilyen tanácsok bármikor, bármilyen helyzetben működnek. Ezek nem pótolják a felkészülést, a rengeteg gyakorlást, vagy azt a képességet, hogy valaki eljusson odáig, hogy 14-9-re „saját erőből” vezessen az asszójában.
Nagyon kevesen képesek eljutni odáig, hogy lehetőséget kapjanak arra, hogy valamilyen sportágban a világ legjobbjai legyenek. Már a döntőig való eljutás is hihetetlenül komoly teljesítmény. Aztán ezen kevesek száma is megfeleződik a döntőben, hiszen csak az egyik fél győzhet, a másiknak meg kell elégednie az ezüst éremmel.
Tervezd meg és csináld
Óriási teljesítmény eljutni a célegyenesig, de az, hogy ott ki tud még egy kicsit hajrázni, ki tudja „feltenni az i-re a pontot”, az nem feltétlenül a felkészülésen, a gyakorláson, a fizikai képességeken múlik. Van, aki számára ilyen helyzetben szükség van egy segítő személyre, aki megadja a végső lendületet, azt a lökést, ami az utolsó pont megszerzéséhez kell.
Számunkra, hétköznapi emberek számára nem mindig ilyen egyértelmű, hogy melyek az életnek azok a pillanatai, amikor szükség lenne arra, hogy megálljunk egy pillanatra, tanácsot kérjünk, és valamilyen apró változással megfordítsuk a történések irányát.
Álmodtam egy…
Kifújjuk azt a bizonyos homokszemet, ami a gépezet fogaskerekei közé szorult, és megakadályoz bennünket abban, hogy elérjük a célunkat. Azt a célt, amit talán már kisgyermekként megfogalmaztunk, vagy akár olyan célokat, melyek mindeddig kimondatlanok voltak, de azért úgy érezzük, hogy „ez a dolgok normális menete”.
Hiszen általában mindenki egészségesnek születik fizikai és lelki értelemben, tehát az lenne a természetes, ha egészséges kisgyerek, kamasz, ifjú, felnőtt és idős ember maradna, és így élné, élvezné az életét. Az lenne a „dolgok normális menete”, ha kitűzünk célokat, teszünk, dolgozunk, vagy akár küzdünk értük, és aztán boldogan szakítjuk át a képzeletbeli célszalagot.
Cél és az eszköz
Akár nap mint nap elérhetjük a kisebb-nagyobb céljainkat, hiszen nem csak egy nagy cél lebeghet a szemünk előtt, hanem párhuzamosan több dologért is tehetünk. Dolgozhatunk szorgalmasan a munkahelyünkön, hogy megvalósuljon az előléptetéssel kapcsolatos célunk. Közben tanulhatunk, mondjuk egy idegen nyelvet, hogy elérjük azt a szintet, ami a célként kitűzött nyelvvizsgához kell.
Persze mindig fontos cél, hogy a hétköznapjaink is boldog, kiegyensúlyozott környezetben teljenek. Hiszen azok a célok, melyeket talán meg sem fogalmazunk még gondolatban sem, ezek a legfontosabbak. Az, hogy a szeretett személy mellett élhessük az életünket, hogy jó érzés legyen este lefeküdni valaki mellé, és reggel felébredni kipihenten és vidáman, ez tulajdonképpen nem egy pontosan megfogalmazott, kitűzött cél.
Ezek nem olyan dolgok, melyekre általában úgy gondolunk, mint az életünk céljai, melyekhez hosszú, fáradságos út vezet, hanem olyan általános célok, melyek magát az utat jelentik, ami tulajdonképpen az életünk.
Az út a fontos
Hogyan tudjuk mindezt megvalósítani? Nekünk is szükségünk van folyamatos „felkészülésre”, „edzésre”, még ha ez nem valamilyen sport rendszeres űzéséből áll is. Egy adott területen akkor fogjuk elérni a célunkat, ha kellő szorgalommal, gyakorlással, „edzéssel” olyan képességeket fejlesztünk ki, melyek képessé tesznek minket erre, és mivel párhuzamosan több célunk is van, ezért az életben mindent folyamatosan gyakorolni kell.
A munkát, a tanulást, a testmozgást éppúgy, mint azt, hogy képesek legyünk az érzelmekre. A barátságra, a szerelemre, az anyai vagy apai viselkedésre. Tulajdonképpen arra, hogy az összes szerepben úgy tudjunk működni, hogy ha visszagondolunk egy-egy nap után, hogy mit és hogyan csináltunk, akkor elégedettek lehessünk magunkkal.
Ez természetesen nem könnyű feladat, még akkor sem, ha tulajdonképpen akkor is „gyakorolunk”, amikor éppen nem ezt terveztük. Ha olyan dolgokat csinálunk, melyek nem a céljaink felé visznek minket, hanem éppen az ellenkező irányba, akkor is gyakorolunk.
Rendszeres erőfeszítés
„Gyakoroljuk” azt, hogy hogyan éljünk rossz párkapcsolatban. Hogyan legyünk rossz alkalmazottak, rossz szülők, vagy éppen hogyan tegyük tönkre a saját egészségünket cigarettával, alkohollal, túlzásba vitt evéssel. Gyakorolunk, hiszen arra vesszük rá saját magunkat, hogy ezt a helyzetet fogadja el, és ezt tekintse normál állapotnak. Közben szépen a környezetünket is hozzászoktatjuk, hogy fogadják el, hogy „a dolgok már csak így működnek”.
Tehát az, hogy mit teszünk, mondunk, eszünk, iszunk a hétköznapok során, az határozza meg, hogy mik azok a célok, melyeket nem fogalmaztunk meg ugyan, de mégis ezek a legfontosabbak, mert ezekből áll össze a hétköznapi életünk. Ez az számunkra, mint a versenysportoló számára a felkészülés, a rendszeres gyakorlás. Ezekben a „versenyszámokban” tudunk eredményt elérni. Így lehetünk „A világ legjobb apukája”, vagy „A hónap dolgozója”, vagy „A legcsodálatosabb feleség”.
Verseny a címért
Ugyanakkor szükséges, hogy néha „versenyezzünk”, ami a sportolóknál természetes része a célhoz vezető útnak, de akinek a céljai nem ilyen természetűek azoknak is szükségük van arra, hogy valamilyen módon teszteljék magukat, hogy hol tartanak, mire képesek?
Ezek azok az alkalmak, amikor kizökkentjük magunkat a komfort zónákból, és valami olyat csinálunk, amitől tartunk ugyan némileg, de azért izgalommal tölt el, hogy hogyan fogjuk magunkat érezni, és hogyan fogunk teljesíteni.
Ez olyan számunkra, mint amilyen egy sportoló számára a verseny. Amikor azt a teljesítményt, ami edzésen már játszi könnyedséggel megy, azt stresszhelyzetben is képes nyújtani, vagy akár – éppen a stressz segítségével –, túlszárnyalni.
Észreveszed magadon azokat a jeleket, amit másnál meglátsz, megérzel vagy kikövetkezteted, hogy mi lesz a következő lépés és el is tudod dönteni, hogy jó vagy rossz?
És magadnak tudnál tanácsot adni, ha kívülről látnád magad?
Azt már Te is tudod, hogy kérdések nélkül nincsenek válaszok.
