Érezted az elmúlt időszakban, hogy “erőd végén vagy”, rohamosan romlik a munkahelyen az eddig minden erőfeszítés nélkül nyújtott teljesítményed, hogy elvesztetted kreatív énedet, vagy úgy érzed, hogy már motiválhatatlan vagy.
Vannak már ilyen fizikai tüneteid?
Fejfájás, alvászavar, hirtelen kedélyváltozás, vagy érezhető izomfeszülés-, tompa fájdalom, gyengeség érzése.
Kiégés megelőzése: Itt az idő!
Amikor rájövünk, hogy így nem mehet tovább, akkor két dolgot tehetünk:
-
változunk- megismerkedünk újra és újra magunkkal
-
váltunk- munkahelyet, kapcsolatot, más kihívást keresünk…
Az általános megállapítás – a kiégéshez vezető okok:
-
sok stressz,
-
intenzív lelki megterhelés,
-
a munka iránti motiváció csökkenése,
-
a munkahelyi elismerés hiánya,
-
a munkahelyi kapcsolatok megromlása,
-
következésképpen az önértékelés csökkenése.
Mindig olyan szépen összefoglalnak mindent, de hogy veszem észre magamon – ezt szokták tőlem kérdezni.
Saját kutatásunk és a trendek világa is azt mutatja, hogy mindig a stressz a kiindulópont. Pedig a stressz jó (azért kaptuk, hogy megtudjunk felelni a kihívásoknak), csak nem jól használjuk.
Ki érintett?
Bárkinél előfordulhat, de természetesen nem egyformán éljük meg.
-
Aki egy új munkahelyre kerül és beleveti magát a feladatokba,
-
új projektet kezd,ötletből üzleti vállalkozást indít,
-
régóta van egy helyen (3-5 év),
-
egyedül végzi a munkáját,
-
olyan munkát végez, amit nem szeret,
-
nem jelent már kihívást semmi,
-
hosszú elhúzódó probléma, körülmény, helyzet esetén…
Ne felejtsük el, hogy nem csak munkában lehet kiégni! Saját magunk is kerülhetünk ilyen helyzetbe és párkapcsolatban is előfordul!
Hogyan lehet eljutni idáig?
Egyszerűen, ha elfelejtünk magunkra figyelni!
Amikor nem vesszük észre azokat az első jeleket. Pedig a testünk is üzen, a környezetünk is jelez, csak úgy gondoljuk, hogy majd ráérünk később foglalkozni vele.
Minél tovább halogatjuk, vagyis szabotáljuk saját magunkat, annál nehezebb észrevenni és változtatni a rögzült szokásokon. Akkor vagyunk hajlandóak esetleg tenni, amikor már nagyon fáj vagyis olyan tünetek jelentkeznek, amit már nem lehet figyelmen kívül hagyni!
Nézze meg újra az elején a tüneteket!
Azok a bizonyos jelek: (a kezdet és a vég)
Szakaszai → idealizmus → realizmus → stagnálás → frusztráció → apátia
Testi tünetek: feszültség, fáradtság, fejfájás, testsúlyváltozás, alvászavarok, pszichoszomatikus megbetegedések (pl.: magas vérnyomás, táplálkozási zavarok, fekélybetegség).
Pszichés tünetek: ingerlékenység, cinizmus, emberi kapcsolatok minőségének megromlása, munkahelyhez, kollégákhoz való negatív viszonyulás, serkentő és nyugtató szerek fokozott használata, betegállományba vonulás, teljesítőképesség csökkenése, az elköteleződés csökkenése, indokolatlan szakmai önértékelési problémák, labilissá válás, szorongás, depresszió, rögeszmék megjelenése, elszemélytelenedés érzése.
Mivel előzhető meg?
Egyszerű, hatékony eszköz: figyelj magadra vagy tanuld meg, hogy kell magadra figyelni!
-
egészségtudatosság
-
fókusz
-
dinamikus egyensúly
-
hatékonyság
-
motiváltság
-
rugalmasság
-
alkalmazkodóképesség
-
készségek készlet bővítés
-
új dolgok megtanulása
-
komfortzóna,
-
befolyásolási kör tágítása…
Mikor szükséges fokozottan figyelni?
Sok stressz és még több stressz ér minket, amikor (én, család, munka) az egyik oldal megbillen, azzal még könnyen meg lehet birkózni, de két vagy három oldalnál már ez jelentős problémát okozhat, ezért érdemes azonnal átgondolni és változásokat eszközölni!
Természetesen ez csak kivonata az életnek és ennél sokkal összetettebb, de ne felejtsd el, hogy rólad szól és azokról a mintákról, amit a környezetednek mutatsz vagy amit a környezeted mutat neked. A világ változik, de az alapok nem, ezért időszakosan végig kell gondolnod, hogy hol tartasz, mit tettél és nem tettél eddig magaddal.
Egészség nélkül nem lehet megfelelni a mindennapok kihívásainak.
Egy bölcs ember egyszer ezt mondta:
„Uram, adj nekem erőt, hogy megváltoztassam azt, amit meg tudok változtatni,türelmet, hogy elfogadjam azt, amit nem tudok megváltoztatni,és bölcsességet, hogy tudjam a kettő közötti különbséget!”
