Oszd be minden perced, hogy élvezd a szabadságot (ja és ne csússz meg)! Mert mindenkinek vannak „fekete lyukak” a napjában. A tudatosak számára csak néha-néha fordul elő, mert ők többnyire elégedetten dőlnek hátra a nap végén, de mindenki találkozott már a jelenséggel.
Ugyanígy van ez a pénzzel, vagy az elfogyasztott kalóriákkal. Hiszen csak azt az egy kütyüt vettük meg ebben a hónapban, meg párszor beültünk ide-oda. Vagy csak egy süti volt, meg egy kóla, na jó, hamburger, de ebédelni azért csak kell!
Az eltűnt idő nyomába eredünk
És az idő is pont ilyen jószág. Minden reggel tele feladatokkal, a haladók célokkal kelnek fel, amikből óhatatlanul „görgetünk” a következő napra. Hiába osztottuk be, mi és mennyi a mai teendőnk, valahogy mintha nem mérnénk fel jól az időráfordítást.
A pénzügyekben különböző appok segítenek ma már, amik a bankkártyánkkal összehangoltan gyűjtik a költési szokásainkat, hogy hónap végén szörnyülködhessünk. Kalóriatáblázatok is állnak rendelkezésünkre, így aki szeretné, ezzel is szembesülhet, nem beszélve a segítségként bárhol elérhető mintaétrendekről.
Hogy lehet beosztani minden percet?
Ami lényegében fontosabb, mint a másik kettő együttesen, hiszen azok megteremtéséhez is szükséges. A tudatosak to do listával, konkrét tervvel, indulnak a napnak és mindent a naptárban jegyeznek.
Csak pár perc
Azonban az apróbb tételek teszik ki a legtöbb „eltűnt időt”, amik után jön az önvád a nap végén: nem értem a végére a mai teendőimnek.
Pedig önvád helyett csak egy kicsit gondoljunk bele egy egyszerű példába: szeretjük a virágokat, tele is van velük a házunk, amiket időről időre locsolni is kell. Munka után, következő teendő előtt állunk neki, végül is csak pár perc. De mérted ezt valaha, hogy ilyen biztos vagy benne? Amíg végigjársz minden szobát, újra és újra elzarándokolva a vízcsaphoz, egyes igényesebb növénykéidet tápoldattal kényeztetve.
Biztos, hogy pár perc?
Vagy egy másik: csak átgörgetem a Facebookot nap végén levezetésként. Ennyi pihenés mindenkinek jár. Aztán meglátsz egy jó cikket. És nézd már, férjhez ment a régi osztálytársnőd. A cuki videó persze kell lélekemelőnek. És arról a hírről sem árt elolvasni mindent, amitől visszhangzik a sajtó, hogy jól tájékozott légy. És arra leszel figyelmes, hogy eltelt 1-2 óra.
Nem egyedi és nem ritka esetek ezek, igazából nap mint nap megtörténnek valamilyen formában. Közben pedig mi továbbra is csodálkozunk és értetlenül próbálunk az eltűnt idő nyomába eredni.
Percről percre
Pedig csak fel kellene mérni a ráfordításainkat. Ugyanazt kéne tenni, amit egy sikeres megtakarítás vagy diéta során, hogy számot vetni egyik-másik időrabló szokásunkról, és vagy lefaragni belőle valaminek a javára, vagy beépíteni a mindennapi feladataink közé.
A fontossági sorrendet mi döntjük el, amin nem segít, ha nem tudunk róla. Ha egy hónapja tervezzük elolvasni egy könyvet, hiába sajnálkozunk, hogy nem maradt időnk, ha minden este megnézünk egy sorozat epizódot.
A jó hír az, hogy nem lemondanunk kell az egyes dolgokról, csak priorizálni őket. Ha szembesülünk azzal, hogy mennyi időnk is van valójában, még dönthetünk úgy, hogy leülünk minden nap a Facebook elé 10 percre ha az tényleges kikapcsolódás, de akkor nézzük az időt. Utána a fennmaradó 1-1,5 óránk így szabadon marad nyelvtanulásra vagy bármi olyan dologra, aminek hosszú távon látjuk a hasznát, amiben fejlődni szeretnénk és ezért cserébe napi szintű elfoglaltságot igényel.
Motiváció, amit cselekvés követ
Mi a kulcsszó, hogy fel tudjunk állítani egy pont jól időzített sorrendet?
A motiváció!
Méghozzá a jó erős, belülről jövő fajtából! Vele felvértezve könnyebben mondunk majd le az időpazarló „hobbijainkról” és eltökéltebben állunk neki azoknak, amik eredményére hosszú távon is büszkék leszünk.
Ha kell egy kis külső segítség, hogy jobban megismerd önmagad, lásd azokat a működéseid, amik előre visznek, motivátorként tudd használni a stresszt, akkor találd meg egy önismereti utazáson, egy tréningen, ami a személyedhez igazítva segít egy jól működő rendszert kialakítani.
